Ahogy a honlapon olvasható is, ezen fajták esetében az FCI-logó már szerepel a törzskönyvön, és az FCI-címekre is jogosultak a versenyző állatok, ugyanis ezzel már bekerültek az összes tagország jegyzékébe. Ám a hivatalosan elfogadott státuszig nem jogosultak a CACIB-ra, vagyis arra a címre, amelyet a növendék, nyílt és champion osztályok győzteseinek legjobbjai kapják.

hirdetés

Kezdetben minden fajta ideiglenes státuszban van az FCI-nél, ami 10 éven át tart. Ez ugyan hosszú időnek tűnhet, ám a kutyatenyésztés világában ez egyáltalán nem egy terjedelmes periódus. A célja többek között, hogy ezekben az években a fajta támogatói és a tenyésztők olyan intézkedéseket hozhassanak meg, amelyek garantálják a populáción belüli genetikai változatosság fenntartását.

A prágai patkányfogó is az FCI ideiglenesen elfogadott státuszában van

Ezek a fajták vannak jelenleg az FCI-nél ideiglenes státuszban

1.) Gos Rater Valencià (Valencian Terrier)

Őseit hagyományosan a vízi patkányok, a nyulak és a vakondok vadászatának szánták; emellett jelzőkutya-képességei is kiválóak. Jelenleg leginkább társállatként tartják. A fajta őseit valaha Nagy-Britanniából hozhatták Valenciába. Létezésüket már dokumentálták a 19. század utolsó harmadától kezdve; nagyra értékelték szolgálataikat a vidéki farmokon és mezőkön élő emberek, ugyanis ösztönösen jelezték és levadászták a kártevőket, valamint hűségesen ragaszkodtak a gazdához és a családhoz. Megjelenésük egybeesik a narancstermesztés elindulásával a térségben.

2.) Continental Bulldog

A fajta esetében a cél az volt, hogy létrehozzanak egy közepes méretű, molosszer típusú kutyát, amely megfelel az állatok védelmére szóló előírásoknak úgy, hogy közben megőrzi az angol bulldog nagyra értékelt temperamentumát. Ekkor kezdődött meg az angol bulldogok és az Old English Bulldogok kísérleti keresztezése, amely hamar megmutatta, hogy egy ígéretes új fajta van kialakulóban, amely meglehetősen közel áll az eredeti bulldogtípushoz. Kiváló családi kutyák, társállatok.

Continental Bulldog

3.) Cão de Gado Transmontano (Transmontano Mastiff)

Ennek a fajtának az eredete is közös az összes masztiffal, amelyek körülbelül 3000 évvel ezelőtt az Ibériai-félszigeten éltek. Fejlődése a félszigeti áttelepülési útvonalakhoz kapcsolódik. Ez a gyönyörű őrző-védő kutya a pásztorok társa, aki a farkastámadások elleni védelemben mutatja meg igazán tehetségét. A portugál hegyvidéki területeken dolgozott, és dolgozik a mai napig is.

4.) Észt kopó (Eesti Hagijas; Estonian Hound)

Mint sok skandináv kopófajta esetében, úgy az észt kopónál is az észak- és nyugat-európai, valamint a brit kopófajták alkotják az alapját. A fajta fejlesztésében jelentős intézkedés volt az alacsonyabb marmagasság elérése az állatok védelmének érdekében, és hogy így megakadályozzák a nagy kopók túl gyors vadkövetését.

Észt kopó

5.) Miniatűr amerikai juhászkutya (Miniature American Shepherd)

A miniatűr ausztrál juhászkutya Kaliforniában alakult ki az 1960-as évek végén kis méretű ausztrál juhászkutyák tenyésztésével. Ezeket a kutyákat azzal a céllal hozták létre, hogy megőrizzék kis méretüket, aktív jellemüket és intelligenciájukat. A fajtát kisebb állatok, például juhok és kecskék terelésére használták, bár temperamentumuk nagyobb állatokkal való munkára is alkalmassá teszi őket. Különösen népszerűvé váltak olyan lovasok körében, akik rendszeresen jártak lókiállításokra, mivel intelligenciájuk, hűségük és méretük kiváló útitárssá tette őket.

Miniatűr amerikai juhászkutya

6.) Jakut lajka (Yakutskaya Laika; Yakutian Laika)

A jakut lajka egy ősi és őshonos kutyafajta, amelyet természetesen tenyésztettek Oroszország északkeleti részének bennszülött népei szánhúzó és vadászkutyaként. Bizonyos régészeti felfedezések megerősítik, hogy a helyi emberek már 8000 évvel ezelőtt is használták ezen ebek őseit szánhúzásra és vadászatra. Az első említések a régió kutyáiról 1633-ból származnak. Hosszú évszázadokon keresztül a jakut lajka kísérte a északi embereket mindennapi életükben, segítve őket a vadászatban, otthonuk éber őrzésében, a rénszarvasok terelésében és az áruk szállításában is a zord körülmények között.

Jakut lajka

7.) Cseh, avagy bohémiai juhászkutya (Chodský Pes; Bohemian Shepherd Dog)

Cseh juhászkutya vagy bohémiai juhászkutya néven is ismerheted a fajtát. Jindřich Šimon Baar, a Šumava régió kutyáit Chodskýnak nevezve, és leírta őket a Chodsko régióját dicsérő munkájában (1923–1924). Ezeket a kiegyensúlyozott és nagyon kitartó kutyákat őrzésre és védelemre, valamint szarvasmarhák terelésére használták. Számos írás és illusztráció kapcsolódik a régióhoz. J. A. Gabriel, aki 1864-ben írt Chodskóról, az ottani embereket „Kutyafejűek” gúnynévvel illette, mivel zászlajukon egy tipikus juhászkutya sziluettje szerepelt, hosszabb szőrzettel a nyakán.

Bohémiai juhászkutya

Egy könyv, ami valóban segít, hogy Értsd a kutyád!

Hihetetlen gyorsan elfogyott a boltok polcairól a We love Dogz első könyve, de most ismét elérhető. Ne maradj le róla!

Megveszem!

8.) Prágai patkányfogó (Prazsky Krysarik; Prague Ratter)

A prágai patkányfogót talán nem olyan meglepő, hogy patkányok irtására használták. Ez a kis aktív kutya gyakran volt látható a cseh királyok lakomáin a prágai várban is. Díszítette a cseh arisztokrácia udvarait, és a cseh királyok ajándékaként eljutott más európai uralkodókhoz, később pedig a hétköznapi polgárokhoz.

Prágai patkányfogó

9.) Anjing Kintamani-Bali (Kintamani-Bali Dog)

A kintamani vagy bali hegyikutya gyakori házi kedvenc Indonéziában. A fajta Sukawana faluból származik, amely Kintamani körzetben található Balin, ám az eredete ismeretlen. A rendkívül ősi Balinéz Lontar (egy hagyományos balinéz dokumentáció) említést tesz a Kuluk Gembrongról, amelyről úgy gondolják, hogy a kintamani kutya őse lehet. Az Indonéz Köztársaság nemzeti fajtája, szerepe társasági kutya.

10.) Segugio Maremanno

A fajta eredetileg a Maremma partvidékéről származó nem regisztrált vadászkutyák populációjából származik. Jelen van az eredeti elterjedési területén 1930 óta, ám a tenyésztők áldozatos munkájának köszönhetően ma már több helyen is ismerik a világon ezt a vadászkutyát. Toszkán vaddisznóvadászok hozták létre, így remekül alkalmazkodott Toscana déli területének földrajzi adottságágaihoz.

11.) Lancashire Heeler

A Lancashire Heeler eredete nem egyértelműen meghatározott, de elképzelhető, hogy amikor a marhákat corgie-k vezették Walesből Angliában, a „walesi heelerek” találkoztak a manchester terrierekkel, amely előidézte a Lancashire Heeler megszületését. Intelligens, a munkáért rajongó, kiváló temperamentumú kutyák, akik nagyon szeretik az embereket. Kis termetükhöz képest rendkívüli mennyiségű energiával rendelkeznek.

Lancashire Heeler

12.) Ausztrál csonkafarkú pásztorkutya (Australian Stumpy Tail Cattle Dog)

Az ausztrál csonkafarkú pásztorkutya hosszú múltra tekint vissza Ausztráliában. A 19. század elején gondosan tenyésztették ki, hogy marhákat tereljenek vele. Két verzió létezik azzal kapcsolatban, hogy ki volt a fajta valódi alapítója, ám abban mind a két történet megegyezik, hogy dingókat is kevertek az állományba. Kiválóan dolgoztak ugyan, de sokszor túl szigorúan bántak az állatokkal, így szükség volt még egy keresztezésre. Ekkor adtak az egyenlethez egy merle árnyalatú rövid szőrű skót juhászkutyát. Rövid farkukat a Smithfield kutyáktól örökölték.

Ausztrál csonkafarkú pásztorkutya

13.) Andalúz egérvadász terrier (Ratonero Bodeguero Andaluz; Andalousian Terrier; Sherry Terrier)

Ez a fajta a régi simaszőrű foxterrier-vonalakból származik, amelyeket brit borkereskedők vezettek be a 19. század folyamán, amikor az Egyesült Királyság és a spanyolországi Jerez között borkereskedelem zajlott. Majd ezek az ebek keveredtek a régió falvaiban élő őshonos fajtákkal. Olyan kutyákat tenyésztettek ki, amelyek természetes hajlamot mutattak a rágcsálók vadászatára — ezek ugyanis nagy számban fordultak elő a kereskedelmi kikötőkben, borospincékben, raktárakban, istállókban és tímárüzemekben. Kezdetektől fogva önálló fajtának tekintették őket, és ennek megfelelően tenyésztették is tovább, ami jelentős egységesség kialakulásához vezetett.

14.) Kazakh Tazy (Tasy)

Kezdetben a fajta történelmi elterjedési területe egész Közép-Ázsiára kiterjedt. Kazahsztán területén ez a kopófajta ősidők óta ismert, fejlődése pedig elválaszthatatlan a térség nomád népeinek életétől. Tazyszerű kutyák ábrázolásai megtalálhatók már sziklarajzokon is a vaskor végének időszakától (i. e. 2. század–i. sz. 5. század) egészen az újkorig (17–19. század). A tazyt említik a kazah népi szájhagyományban, a „Zheti Kazyna”-ban (Hét kincs), amelyből következik, hogy a kazah nép hét kincsének egyikeként tartják számon mint a vadászat segítőjét, a hűség és a barátság megtestesítőjét. Az ősidőktől egészen napjainkig használják vadászatra különféle vadak ellen, például nyúlra, rókára, patás állatokra is. A tazy képes egyedül, csoportosan vagy vadászmadarakkal együtt vadászni; ez utóbbi formát különösen nagyra becsülik.

15.) Román corb juhászkutya (Ciobănesc Românesc Corb; Romanian Raven Shepherd Dog)

A román corb juhászkutya egy természetes fajta, amely a Déli-Kárpátok vidékén és az azokat övező előhegyvidékeken (Dâmbovița, Argeș, Prahova és Brassó megyék) alakult ki. Ezeken a területeken a fajtát nagyra becsülik, és sikeresen alkalmazzák nyájak őrzésére, valamint házőrzőként is. Ez a kutya nemzedékek óta ismert, és hollónak nevezik (a corb hollót jelent) túlnyomórészt fekete szőrzete miatt. Bár élőhelye viszonylag korlátozott, kiváló tulajdonságainak köszönhetően az állomány mégis jelentős.

Román corb juhászkutya

Első képek a DOGZ Fesztiválról

Csodás napot tölthettünk együtt a Városligetben. Az első képválogatásokat ITT és ITT nézheted meg.

Beszámolónkat itt olvashatod!

hirdetés