Méltóságteljes megjelenésük vonzza a tekinteteket, és szerencsére az utóbbi években már egyre többen fel is ismerik az erdélyi kopókat, amelyek múltját számos legenda szövi át.

hirdetés

Bár alapvetően az erdélyi kopókat vadászatra szánták, ma már többségében családi kutyaként élik életüket – megfelelő körülmények között pedig ez tökéletes a számukra is. Hogy milyen feltételeknek kell megvalósulniuk, illetve mire kell készülnie a leendő gazdának, ha a fajta mellett teszi le a voksát, azt Bödők Gergely történésszel, a Kopóvilág egyik alapítójával jártuk körül, aki nemcsak kutatja a kopók múltját, hanem gyakorló gazdaként maga is három kannal osztja meg fővárosi otthonát. Hivatásából adódóan pedig hiteles ismereteket kaptunk a fajta kialakulását illetően is.

Bödők Gergely és felesége, Zsuzsanna, a Kopóvilág alapítói kutyáik társaságában / Fotó: Solymos Ákos

Az erdélyi kopó eredete

Az erdélyi kopó története a régmúltba nyúlik, noha honfoglaláskori, vagy ezt az időszakot is megelőző eredete kapcsán sok a feltételezés és a bizonytalanság. Az erdélyi kopó a Közép-európai kopófélék sorába illeszkedik. A kopó típusú vadászkutyákat előszeretettel használtak a középkorban, a nehezen járható sűrűségekben, bozótosban, mocsaras, magasan fekvő, vagy hegyvidéki erdős területeken rejtőző vadállomány felkutatására és űzésére. A kopó tulajdonságai, a nagy teherbíró képessége, kitartó kereső- és hajtómunkája, valamint a szívóssága alapvetően járultak hozzá a hajtóvadászatok eredményességéhez. A középkori uralkodói vadászhagyományok megmaradtak az Erdélyi Fejedelemség időszakában is, a nagy terítékű, reprezentatív hajtóvadászatok pedig továbbra is szervesen hozzátartoztak a fejedelmek és nagybirtokosok udvartartásához és a mindennapokhoz.

Több fejedelemről tudjuk, hogy az agarak és a vizslák mellett nagy mennyiségben tartott kopókat is, amelyeknek sokszor a neveit is feljegyezték, a nevelésükről, az ellátásukról és az ápolásukról pedig külön személyzet és pecérség gondoskodott – a kopók tehát nagy becsben voltak tartva. Azt a formáját, ahogy ma az erdélyi kopót ismerjük, az elmúlt kétszáz-kétszázötven évben nyerhette el, mérvadó kinológusok feltételezései szerint leginkább osztrák és lengyel kopók keresztezésével, a Kárpát-medencei természeti környezethez és adottságokhoz, valamint a vadászati elvárásokhoz igazítva. A 19. századi nemzeti ébredés hozta magával a nemzeti kutyák „felmutatásának” az igényét, ami az addig gyakran csak „magyar”, „fekete”, „hosszúlábú”, vagy más jelzőkkel illetett – egykor az egész országban használatos – kopók az évszázad végén és a 20. század elején egyre inkább „erdélyiként” jelentek meg. Ebben a folyamatban különösen nagy szerepet játszott, hogy a kopós vadászati forma (sajátos gyalogos vadászat, néhány eleresztett kereső-, hajtó kopóval, a vad váltóit és menekülési útvonalát elálló vadászokkal) a századvégre kiszorult az ország peremterületeire, döntően az Északi-, Keleti és Déli-Kárpátokba.

Vértesfia Ugod Zete / Fotó: Mátrai Dávid

A fajta első szakszerű kinológiai leírása 1901-ben született meg, amikor Czynk Ede fogarasi postamester és ornitológus, kétrészes német nyelvű cikkben tette közzé a „Die Siebenbürgen Bracke” (vagyis „Az erdélyi kopó”) külső és belső tulajdonságait és vadászati használatát, képeket is közölve a szövegben. A trianoni békeszerződés következtében éppen azok a területek kerültek Magyarországtól elcsatolásra, ahol a kopós vadászatok megmaradtak, így a két világháború között az akkori Csehszlovákia és Románia területén őrződött meg ez a típusú vadászat és hagyomány. Észak-Erdély egy jelentős részének 1940-es visszacsatolásával a fajta újra visszakerült a magyarországi köztudatba, a következő években pedig a hazai vadászati szaksajtóban éles vita zajlott az erdélyi kopó és a kopós vadászatok korszerűségével kapcsolatban, pro és kontra érveket felsorakoztatva. 1945 után idehaza és Romániában is betiltották ezt a típusú vadászatot, a fajta egyedeinek törzskönyvezéséről nem is nagyon tudunk. 1966-ban a nemzetközi kutyás világszervezet, az FCI (Fédération Cynologique Internationale; Nemzetközi Kinológiai Szövetség) elismerte, mint magyar kutyafajtát. Ugyanebben az évben alkotják meg a fajtastandardot is, 1969-ben pedig elindul az erdélyi kopók törzskönyvezése.

Első képek a DOGZ Fesztiválról

Csodás napot tölthettünk együtt a Városligetben. Az első képválogatásokat ITT és ITT nézheted meg.

Beszámolónkat itt olvashatod!

Az erdélyi kopó újkori története szempontjából döntő jelentőségű az 1971-es budapesti Vadászati Világkiállítás: a kiállításra való felkészülés során merült fel, hogy mutassák be az idelátogatóknak a magyar kutyafajtákat – így az erdélyi kopót is. Hosszas keresőmunka után, 1968-ban sikerült Máramarosszigetről két egyedet Magyarországra hozni. Utóbb (befogadási helyük okán) Állatkerti Mózsiként és Rékaként megnevezett erdélyi kopók lettek a hazai állomány „ősei”. A következő években már egy oda-visszaáramlás is megfigyelhető volt az erdélyi kopók tekintetében, erdélyi és magyarországi tenyésztők között. 1971-ben alakult meg a MEOE keretén belül az önálló Erdélyi Kopó Szakosztály, amelynek jogutódja az erdélyi kopó mai fajtagondozó szervezete, a Magyarországi Erdélyi Kopó Klub. Az erdélyi kopó 2012-től nemzeti kincsnek számít, 2016-tól magyar értéktárba sorolt kutyafajta, 2017. március 22-én pedig Egerben a hungarikumok közé is beválasztották, a többi magyar kutyafajtával egyetemben.

Az erdélyi kopó fajtastandardja

Az erdélyi kopót a Nemzetközi Kinológiai Szövetség 241-es számmal jegyzi a VI. fajtacsoportban – Kopók és rokon fajták –, a közepes méretű kopók között, mint munkavizsgára kötelezett fajta. Az alábbiakban néhány jellegzetes fajtajegyet emelünk ki a leírásból.

A fajtát erős, arányos, atletikus testfelépítés jellemzi, erős, izmos végtagokkal, amelyek mind a hosszú távú munkát szolgálják. Az ideális marmagasságot 55–65 centiméterben, míg a minimális súlyt 25 kilogrammban határozza meg a standard, hangsúlyozva, hogy a puszta számadatoknál fontosabb az arányosság.

Megjelenésükben a kanok és a szukák jól megkülönböztethetőek mind a méretüket, mind testfelépítésüket, például az izomzatukat vagy a koponyát tekintve, amely hosszúkás, de nem hegyes, és enyhén boltozatos.

Az erdélyi kopók jellemzője a közepes méretű, mandulavágású, enyhén ferde, sötétbarna szempár, amely intelligenciát sugároz. Füleik közepes magasságban tűzöttek, a tövüktől kiszélesednek, végük lekerekített, elvékonyodó. Az archoz szorosan lógnak, előre húzva a szemeket is takarják. Nyakuk kifejezetten izmos, amely a szintén erős törzshöz kapcsolódik.

Az egész testet borító sűrű, rövid, durva tapintású szőrzet kétrétegű, alapszíne fekete, barnás jegyekkel az orron és a lábakon. Az orron fehér jegyek is megjelenhetnek, amelyek akár a homlokfoltig (az úgynevezett „lángig”), a nyak körüli gallérig, a mellkasig, valamint a mellkas alatti részig és a lábakig is terjedhetnek, egészen a mancsok alsó részéig, valamint a farok végén is előfordulhat fehér jegy. Azonban nem kívánatos, ha a test több mint egyötöde fehér.

Zete, a világgyőztes erdélyi kopó / Fotó: Horváth Balázs

Miképp Bödők Gergely rámutat, „az erdélyi kopó a modern kutyatenyésztési irányzatoknak köszönhetően az elmúlt 10-15 évben elsősorban a külső megjelenésében változott, tapasztalataink szerint a korábbi évtizedek fotódokumentációjához és adataihoz viszonyítva a mérete kissé nőtt. A tenyésztés fókusza továbbra is a fajta tisztaságának megőrzésére, az állomány genetikai sokszínűségének a lehetséges növelésére, valamint a vadászképesség és ösztönök fenntartására irányult. Néhány pozitív kivételtől eltekintve, a vadászó erdélyi kopók iránti érdeklődés ebben az időben csökkent, ugyanakkor döntő mértékben már jóval több kopó van nem vadászok kezében. Az új idők bizonyítják a vadászkutya remek adaptációs készségét: az erdélyi kopó remekül alkalmazkodik urbánus környezethez is, tartása jól összeegyeztethető modern városi és nagyvárosi életformával is.”

Az erdélyi kopó jelleme

A fajtastandard kiemeli, hogy az erdélyi kopó amellett, hogy bátor, határozott és élénk, kifejezetten csendes és kiegyensúlyozott kutya, amely – feladatköréből adódóan – a szélsőséges időjárási körülményeket is jól viseli.

Kérdésünkre, hogy milyen tévhitek élnek a köztudatban a fajtát illetően, a történész a kopók karakterét érintő téves elképzeléseket is említi, ugyanakkor rámutat, hogy szerencsére ma már egyre kevésbé jellemzőek ezek a félreértések.

„Az erdélyi kopóval kapcsolatban több tévhit is él, bár – tapasztalataink szerint – ezek visszaszorulóban vannak. Az egyik a fajta kezelhetetlenségével és túlzott önfejűségével kapcsolatos. Noha az erdélyi kopó évszázadok óta önálló és szívós munkára lett kitenyésztve, egyáltalán nem kezelhetetlen, de egy átlagos kutyához képest több odafigyelést és következetességet igényel – lehetőleg minél korábban, már kölyökkortól. A fajta igényli a rendszeres fizikai és szellemi terhelést, és ha képes magát kimozogni, egy nyugodt, kiegyensúlyozott kutya a mindennapokban.”

Szintén fontos tudnivaló, hogy bár eredeti feladatkörüket tekintve az erdélyi kopók vadászkutyák, ma már nem kizárólag ezen a téren tudják kamatoztatni remek képességeiket. Sőt, mint Gergelytől megtudtuk, javarészt inkább sportokban, illetve egyéb kutyás aktivitásokban jeleskednek.

„Gyakori tévhit, hogy kizárólag vadászkutyaként használható, mostanra ugyanis csak az állomány törpe kisebbsége aktív vadászkutya, elsöprő többségük viszont remek társ más – fizikai és szellemi igénybevétellel járó – sportokban, legyen szó kerékpározásról, közös futásról, szarvasgomba-keresésről, mantrailingről, vagy romkeresésről. Temperamentumos, de nyugodt természetének köszönhetően kiváló házőrző is és remek családi kutya, aki a gyerekekkel is jól kijön. Akik ismerik a fajtát, megerősíthetik, hogy mennyire kötődik a gazdájához, embercentrikusságának pedig számtalan tanújelét adja a mindennapokban.”

Remek alkalmazkodóképességüket pedig az életkörülményeikre is kiterjesztik, így akár városi környezetben is megtalálják a helyüket, amennyiben az igényeik kielégítésére figyelmet fordít a gazda. „Az sem igaz, hogy erdélyi kopó csak vidékre, nagy kiterjedésű erdős tájakra és környezetbe való, mert kiváló alkalmazkodási képességének köszönhetően valójában jól tartható városi környezetben is, amennyiben a gazdái megfelelő és rendszeres mozgást biztosítanak számára” – fogalmazott a gyakorló gazda, aki maga is három kopójával él a fővárosban, így első kézből szerzett tapasztalataira bátran lehet támaszkodni.

Erdélyi kopók sétáltatása a Városligetben / Fotó: Mátrai Dávid

Az erdélyi kopó számára ideális környezet

A kérdést, hogy milyen környezet ideális az erdélyi kopók számára, részben már megválaszoltuk. Fontos azonban a gazda személye is, hiszen neki kell idomulnia a kutya igényeihez. Bödők Gergely ekképp jellemzi a kopók számára optimális kutyatartót: „Az erdélyi kopó olyan gazdának ideális, aki aktív életmódot folytat, és képes biztosítani a kopó számára a szükséges mozgást, szellemi és fizikai stimulációt. Kiváló választás lehet a vadászok, vagy aktív, sportos életet élő gazdák számára, akik rendszeresen dolgoztatják és feladatokkal kötik le a kutyát. Mivel az erdélyi kopó ösztöneiben továbbra is vadászkutya, nagyon fontos számára a feladatok elvégzése és a munka, így különösen olyanoknak ajánlható, aki elfogadják és megértik a kutyának ezt az igényét és megfelelően tudják irányítani, szocializálni és »kézben tartani«. Egy erdélyi kopó minden család számára ideális családtag lehet, ha kellő figyelmet és mozgást biztosítanak neki, de semmiképp nem ajánlott olyan gazdának, aki nem tud elegendő időt és energiát szentelni a kutya aktív foglalkoztatására.

Tehát a választásnál figyelembe kell venni, hogy egy energikus négylábú lesz a társunk, nagy mozgásigénnyel és fejlett szaglással, amely igényli a hosszú, aktív sétákat, ahol kedvére szaglászhat, felfedezhet és lemozoghatja magát. Erős vadászösztöne miatt a korai szocializációra nagy hangsúlyt kell fektetni, máskülönben túl dominánssá válhat a többi kutyával, illetve más házi kedvencekkel, de akár az emberekkel szemben is.

Plájász Dongó / Fotó: Mátrai Dávid

Az erdélyi kopó ápolása

Ahogy írtuk, rövid, de kettős szőrzetű fajta. Előbbi olyan szempontból előny, hogy nem igényel napi szintű ápolást, azonban a vedlési időszakokban ajánlott akár naponta többször is átkefélni a bundát, ezzel segítve a már elhalt szőrszálak távozását.

Rendszeres fürdetést nem igényel, kivéve, ha a kutya különösen koszos lesz, máskülönben a vizes bunda hamar megszárad, a kosz pedig lepereg róla. Amire azonban nagy hangsúlyt kell fektetni, az a fülek, valamint a karmok ápolása. A kopók nagyon szeretik a vizet, úszás során a fülben szennyeződés halmozódhat fel, amit el kell távolítani. A karmok rendszeres visszavágására is szükség lehet, főképp akkor, ha az eb nem mozog annyit, hogy kellőképpen elkoptassa azokat.

Az erdélyi kopó jellemző betegségei

Az erdélyi kopó összességében egészséges fajta, ehhez mérten az átlagos várható élettartama is 10–15 év. Ugyanakkor, mint minden kutyafajta, hajlamos bizonyos genetikai betegségekre. „A legfontosabb szűrések közé tartozik a diszplázia (különösen a csípő- és könyökdiszplázia), valamint a szembetegségekre való szűrés. Esetében figyelni kell a szívproblémákra és a bélparazitákra is, mivel ezek az aktív kutyákat különösen érzékenyen érinthetik. A rendszeres állatorvosi kontroll, az oltások biztosítása és a megfelelő táplálás segíthet ezeknek a betegségeknek a megelőzésében” – foglalta össze Bödők Gergely a legfontosabb tudnivalókat.

(A borítóképen Transylvanian Black Symphony Cohárd látható. Fotó: Mátrai Dávid.)

Az erdélyi kopóról és másik 27 kutyafajtáról, tenyésztők, szakértők segítségével elkészített fajtaleírásainkat elolvashatod a nemrégiben megjelent, Ismerd a kutyád! – A legnépszerűbb kutyafajták lexikonja című 380 oldalas, keménykötésű kiadványunkban. Az exkluzív fotókkal gazdagon illusztrált kötetet úgy állítottuk össze, hogy eddig még soha nem látott részletességgel mutassa be a 11 magyar, és a 17 legnépszerűbb külföldi kutyafajtát. Ha szeretnéd megrendelni, a lenti linken megteheted. Itt pedig bele is lapozhatsz.

A legmodernebb kutyás lexikon

Ismerd a kutyád! – A legnépszerűbb kutyafajták gyűjteménye címmel jelent meg a We love Dogz legújabb könyve, amelyből a magyar kutyafajták mellett a világ legnépszerűbb fajtáit ismerheted meg úgy, ahogy még egy határozóból sem.

Megrendelem!

hirdetés