Rövidszőrű tacskó: bundája nemcsak a vadászatokon, de a hétköznapokban is nagyon praktikus
Közzétéve: 2020. 08. 31. 02:00 - Frissítve: 2025. 12. 23. 11:00
- Fotók: Proud Hunter Kennel • 6 perc olvasás
A tacskók közül sokak számára favorit a rövid szőrű változat, amely szálkás és hosszú szőrű társai mellett igazi ikon a kutyás világban. Azonban sok tévhit is kering a fajtával kapcsolatban, elsősorban a mérete okán, ami miatt gyakran aranyos kis ölebként tekintenek rá.
hirdetés
Hogy eloszlassuk ezeket a félreértéseket, Jüling Tóth Andreát, a Proud Hunter kennel tulajdonosát kértük meg, hogy meséljen a rövidszőrű tacskókról.
A rövidszőrű tacskóban egy kisebb, de annál eredményesebb vadászebet fogunk megismerni, pontosabban annak egyik változatát. A tacskók ugyanis háromféle szőrtípusban (szálkás, hosszú és rövid), típusonként pedig 3-3 féle méretben (standard, törpe és kaninchen, avagy nyulász) léteznek. Így összesen 9 féle kutyáról beszélünk, ha őket emlegetjük. Emiatt sokféle életmódhoz és elváráshoz remekül igazodnak mind a mai napig.
A rövidszőrű tacskó eredete
A rövidszőrű tacskó (Dachshund) története több száz évre nyúlik vissza, és a fajta kialakulása szorosan összefügg Németország vadászati hagyományaival. A tacskókat eredetileg kifejezetten borzvadászatra és más, kotorékban élő állatok (például nyestek, nyulak, rókák) vadászatára tenyésztették. A rövidszőrű változat volt a legelső a három szőrtípus közül, a többi változat csak később alakult ki.
A tacskók esetében a kezdetek a 15–16. századra tehetők; a fajta ősei ekkor jelentek meg, és a legnagyobb valószínűséggel német vadászkutyáktól és kisebb testű kopóktól származtak. Akkoriban ezeket a kutyákat hazájukban többek között Dachskriecher, illetve Dachskrieger, „borzharcos” néven emlegették, ugyanis elsősorban borzvadászatra használták őket. Mivel a cél az volt, hogy beférjenek a kotorékokba, és minél hatékonyabban kövessék a prédát a szűk járatokban, így a szelekció során a hosszú, izmos testre, valamint rövid lábakra törekedtek.
A már mai értelemben vett első tacskók a 17–18. század környékén jelentek meg. Rövid, sima szőrzetük sima szőrű vadászkutya őseiket idézte; mint említettük, ez a típus tekinthető a „klasszikus”, eredeti változatnak, a többi szőrtípus idővel ebből alakult ki. A rövid szőrnek megvoltak az előnyei munka során: kevésbé tapadt rá a sár és a növényzet, így könnyű volt tisztán tartani, és ellenállt a kotorékban való munkának.
A fajtaklubok megjelenése, egyszersmind a standardizálás a 19. századra datálható. 1888-ban alakult meg Németországban a Deutscher Teckelklub, amely meghatározta a fajta első hivatalos standardját, és elkezdődött a rövidszőrű tacskó méretének, illetve kívánatos külső jegyeinek a meghatározása.
Első képek a DOGZ Fesztiválról
A rövidszőrű tacskó fajtastandardja
A Nemzetközi Kinológiai Szövetség (Fédération Cynologique Internationale; FCI) külön fajtacsoportban (IV. fajtacsoport – Tacskók és fajtársaik) és szekcióban (Tacskók) jegyzi a fajtát, 148-as számmal.
Általános megjelenését tekintve a rövidszőrű tacskó alacsony, hosszúkás, ugyanakkor nagyon izmos, kompakt testalkatú, végtagjai rövidek, fejtartása peckes. A fej felülről nézve hosszúkás, oldalról egyenletesen elkeskenyedő, de nem hegyes. A nyak nem hangsúlyos. A fülek, amelyek szintén jellegzetesek a fajtánál, magasan, de nem túlságosan elől helyezkednek el, és hosszuk eléri az ajkak szélét.
A tacskók esetében a mellkaskörfogatot határozza meg a standard. Mint a bevezetőben kitértünk rá, valamennyi szőrtípus esetében 3-3 méretről beszélhetünk, amelyekhez az alábbi paramétereket rögzíti a fajtameghatározás. A standard tacskó esetében kanoknál 37–47 cm, míg szukáknál 35–45 cm az elfogadott méret. A törpe tacskó kanoknál ez 32–37 cm, a szukáknál 30–35 cm, a kaninchen, avagy nyulász tacskók pedig a legkisebbként zárják a sort a maguk 27–32 cm (kanok), illetve 25–30 cm-ével (szukák).
Ahogy arra Jüling Tóth Andrea rámutat, a standard rövidszőrű tacskóknál megfigyelhető – ami sok más kutyafajtánál is jellemző –, hogy az utóbbi években méretét tekintve minimálisan kisebb, könnyedebb lett, a szigorúbban vett standardmódosítás miatt. Mint magyarázta, korábban a súly volt a meghatározó a fajta esetében, ma már a részletezett mellkörfogat az irányadó. Ezek a méretbeli különbségeket a kutyák feladatköre magyarázza: míg a masszívabb és erősebb standard egyedeket a nagyobb vadakra vetették be (borz, róka), addig a még mindig erős, de méretéből adódóan fürgébb törpe tacskókkal inkább nyúlra vadásztak, míg a kaninchenek kifejezetten az üregi nyúlra lettek kitenyésztve.
A rövidszőrű tacskó bundája sűrű, fényes és erős, szorosan a testhez simul. A szín tekintetében pedig lehetnek egyszínűek (vörös; fekete szőrszálak megengedettek), két színűek (mély fekete vagy barna, mindkettő barna jelöléssel), továbbá az úgynevezett dapple, vagy más néven merle (ez egyfajta „foltos” mintázatot jelent) és a brindle („csíkos”) mintázatok a megengedettek. A mandulavágású szemek a bundához igazodva sötét vörösesbarnák vagy feketésbarnák.
A tacskók rövid lábának funkciójáról már szó esett, azonban ennek kapcsán a tenyésztő hangsúlyozza, tévedés az, hogy a mellső végtagokon a mancsoknak kifelé fordulva kell állniuk (a köznyelvben ez sokszor „sparhelt lábként emlegetik”). Ehelyett az egyenes, jól izmolt, párhuzamos, se nem túl rövid, se nem túl hosszú elülső végtagok a megfelelőek, zárt, erős mancsokkal.
A rövidszőrű tacskó jelleme
Vadászkutya lévén a tacskó esetében készülni kell arra, hogy egy energikus, feladatorientált, és mivel a munkáját a kotorékban egyedül végezte, öntudatos, és bizony erős akarattal bíró négylábúval bővül a család. Jellemzője továbbá a kitartás, a gyorsaság, és ami terepen elengedhetetlen a számára, a kiváló szaglás. Miképp a fajtastandard is hangsúlyozza, a tacskók természetüknél fogva barátságos, kiegyensúlyozott kutyák, akiket sem félénkség, sem agresszió nem jellemez.
A rövidszőrű tacskó számára ideális környezet
Az eddig leírtakhoz mérten tehát egyértelmű, hogy bár kisebb kutyákról van szó, de egyáltalán nem ölebekről; egy tacskónak méretétől függetlenül feladatokra, mentális kihívásokra és elegendő sétára, mozgásra van szükségük – utóbbi arányosan a termetükhöz, de semmiképpen sem napi pár perces sétákról beszélünk. Máskülönben az állat testileg-lelkileg megsínyli a mindennapokat, ami rombolásban is megnyilvánulhat.
Így a tenyésztői javaslat az, hogy legalább közepesen aktív életet élő személy válasszon maga mellé tacskót, aki kellőképpen következetes és határozott gazdája lesz kedvencének.
Ami fontos, hogy bár a fajta képviselői igénylik a mozgást, alkatukból adódóan nem alkalmasak nagy intenzitású sportokra; a túlzott terhelésnek súlyos egészségügyi következményei lehetnek.
A rövidszőrű tacskó ápolása
Ahogy a címben előrebocsátottuk, a rövid bunda nemcsak a vadászatokon, de a mindennapokban is praktikus, hiszen ápolása igen egyszerű. Amire nagyobb figyelmet kell fordítani, az a karmok hossza; ha a kutya mozgás, ásás során nem koptatja le őket eléggé, akkor azokat rövidre kell vágni.
A rövidszőrű tacskó jellemző betegségei
A fajta esetében a leggyakrabban előforduló egészségügyi probléma a gerincet érintő porckorongsérv, amit a köznyelvben többnyire „tacskóbénulásként” emlegetnek. (Fontos tisztában lenni azonban azzal, hogy ez nem pusztán a tacskók, hanem valamennyi hosszú törzsű, rövid lábú fajta jellemző betegsége.) Jelenleg nincs kötelező szűrés rá, a megelőzés tekintetében pedig a törzs megfelelő izmoltsága nagyon fontos, illetve a mélyizmok tornáztatása, erősítése. Emellett a PRA (progresszív retina atrófia; egy örökletes szembetegség) is érinti a fajtát, de a standard változatra kevésbé jellemző. Úgynevezett ECVO-szűréssel javallott vizsgálni, de ez csak a beteg aktuális állapotát mutatja meg.
Alapvetően azonban a tacskók kifejezetten hosszú életű kutyák, a várható élettartamuk is igen magas: átlagosan 12-16 év.
A tacskókról, és másik 25 kutyafajtáról tenyésztők segítségével elkészített fajtaleírásunkat elolvashatod a december 6-án megjelent, Ismerd a kutyád! – A legnépszerűbb kutyafajták lexikonja című 380 oldalas, keménykötésű lexikonunkban. Az exkluzív fotókkal gazdagon illusztrált kötetet úgy állítottuk össze, hogy eddig még soha nem látott részletességgel mutassa be a 11 magyar, és a 17 legnépszerűbb külföldi kutyafajtát. Ha szeretnéd megrendelni, a lenti linken megteheted.
A legmodernebb kutyás lexikon
Ismerd a kutyád! – A legnépszerűbb kutyafajták gyűjteménye címmel jelent meg a We love Dogz legújabb könyve, amelyből a magyar kutyafajták mellett a világ legnépszerűbb fajtáit ismerheted meg úgy, ahogy még egy határozóból sem.
hirdetés
Kövess minket!
facebook instagram youtube spotify
Szénási Szimonetta
Kapcsolódó cikkek
